– Köztudott önről, hogy a francia kultúra nagy tisztelője. Mi vonzza benne?
– A családi kapcsolataim hozták, hogy szinte már gyerekkoromban barátjává, rajongójává váltam a franciáknak. Nekem a francia a kultúra, az irodalomtól a filmekig, a daloktól a festményekig, a nyelv, az épített környezet… És ahogy lassanként ismerkedtem mindezzel, igen vonzóvá vált. Az én habitusomhoz jóval közelebb állt például – ez rögtön a pályám elején kiderült – a francia előadói stílus, mint az egyébként harsány, a külsőségekre sokat adó angolszász előadói mentalitás. Pedig Beatlesennőttem fel és imádtam őket. - válaszolta az énekesnő 2012-ben a szegedma kérdésére.
– Azzal a vélekedéssel egyetért, hogy a dalainak egy része közel áll a francia sanzonhoz?
– Miközben a modern francia dal sem mentes az angolszász befolyástól, mégis az előadói stílus, a zenei világ, mind-mind jellegzetesen francia. A dalok szövege is inkább költői, a sanzonhagyományok mindenhol tetten érhetőek. Ezek az értékek számomra is fontosak, a szöveg, a mondanivaló, a szuggesztív előadói stílus… Ha úgy tetszik, ezeket mind a franciáktól tanultam.
– Franciaországban magyarul is énekelt?
– Hogyne.
– És annak is ugyanolyan sikere volt, mint amikor a számait francia szöveggel adta elő?
– Magam is meglepődtem rajta, de igen. Vannak olyan zenei fordulatok, melyek nagyon hatásosak akkor is, ha a közönség nem érti a szöveget. Ám kétségtelenül az előadó személyisége, „jelenléte” a legfontosabb. A zene, alapból érzelmi közeg és ez sodorja magával a hallgatót, számít még a dinamika, az előadói stílus. Például, amikor aValahol egy lányt magyarul énekeltem egy háromezres stadionban franciáknak, azonnal vették a lapot, jöttek velem, pedig nem értettek. Ez számomra nagy élmény volt. És hasonló előfordult Németországban is elég sokszor.
Lájk lent, ha kedveled Koncz Zsuzsa előadását.