Koncz Zsuzsa: "A hatvanas évek végén jártam náluk először"

Koncz Zsuzsa a 168óra című hetilapnak adott interjút.

Koncz Zsuzsa kiadványok, érdekességek ITT.Koncz Zsuzsa kiadványok a Libri oldalán.

Koncz Zsuzsa érdekességek a Lira.hu-n.

A polc.hu-n is találsz 
Koncz Zsuzsához kapcsolódó kiadványokat.

– Franciaországban 2001-ben tüntették ki Becsületrenddel: a magyar dalok ottani megismertetéséért, a két ország közötti kulturális kapcsolatok ápolásáért. Külhoni „vonatkozásai” okán is egyedi rálátása lehet mindarra, ami akaratlanul tör az ember szeme elé. Akár óriásplakátok formájában, a kormány bevándorlók elleni hecckampánya keretében.
– Láttam egy minden ízében francia filmet: Qu’est-ce qu’on a fait au Bon Dieu? Magyarul a nem túl szerencsés Bazi nagy francia lagzik címen fut. A sztori szerint egy igazi középosztálybeli keresztény francia család négy lányából három már férjhez ment. Egyikük szefárd zsidóhoz, a másik muszlim arabhoz, a harmadik kínaihoz. Aztán a negyedik is bejelenti: van férjjelöltje, Charlesnak hívják, katolikus. A szülőket akkor éri újabb sokk, amikor találkoznak vele: a férfi színes bőrű afrikai bevándorló. A nézőnek potyognak a könnyei a nevetéstől, miközben sokat tanulhat elfogadásról, egyebekről. A kampányplakátok üzenete mélyreható méreg: ellenanyagként ajánlom a film megtekintését.

– Miközben a franciákat hagyományosan nacionalista nemzetnek tartják.
– A hatvanas évek végén jártam náluk először, amikor még „multikulti” áramlatok nem enyhítették dagadó nemzeti büszkeségüket, de már akkor is rendkívül nyitottak voltak. Ugyanis tudják: mások értékeinek ismerete viszi őket előrébb. Büszkék a múltjukra, de nem tegnapokban, hanem holnapokban gondolkodnak. Színházak telnek meg náluk fura, egzotikus zenékre. A hetvenes évek második felében úgy nyertem Franciaországban fesztivált, hogy két dalom közül az egyiket magyarul énekeltem.

– Ami a hazai helyzetet illeti: a nyár már itthon is a nemzetközi könnyűzenei élet nagyjait felvonultató fesztiválok szezonja. Lehetne a honi zenei élet különböző generációinak találkozópontja is. Nem csak a Magyar Dal Napján. Ifjak számára akár önérdekből: mesterek sosem ártanak.
– A fesztiváloknak az erősen kihasznált sörsátrak is jellegzetességei. Abban sem vagyok biztos: a szaporodó, olykor ingyenes fesztiválok közönsége feltétlenül a számára olykor ismeretlen külhoni előadók kedvéért vesz részt az eseményen. Úgy hiszem, József Attila-verset énekelni egy csúcsra járatott sörsátor árnyékában nem lehet. Ezért nem járok fesztiválokra, ami nem elzárkózás, csak nem az én műfajom. Mélyebb szakmai kapcsolatok újabb generációkkal ennek ellenére köttetnek. Ilyen volt a viszonyunk Cipővel, aki előbb Bródy Jánosnak volt barátja. Igaz, ő költőnek készült, aztán lett zenész. Szakmai alapattitűdje nem véletlenül volt hasonló a miénkhez.
Lájk lent, ha kedveled Koncz Zsuzsa előadását.