A most megjelent könyvben kiderül, mi is volt ennek az oka.
„A saját, részben koppintott dalokat tartalmazó kislemezeinket is kiadták, a legelső borítóján a Halászbástyán pózolunk mind a hatan. A lemezt vitték, mint a cukrot, mégsem a nagy áttörés időszaka volt ez. Kőbánya, a Törekvés és a zenekar helyzete olyannyira nem volt vonzó ekkortájt, hogy Koncz Zsuzsa szépen cserben is hagyott minket. Játszottunk a Danuvia Művelődési Házban is, kint, a Kerepesi útnál. Ott történt, hogy Zsuzsa az egyik szám közepén hisztériarohamot kapott, földhöz vágta a mikrofont, és elviharzott. Egyszerűen faképnél hagyott minket. Elvileg röhöghettünk volna, de semmi kedvünk nem volt hozzá. (…) Talán nem hallotta magát jól. A lényeg viszont a cserbenhagyás volt. Már több mint egy éve énekelt akkor az Illéssel, de az új helyzet büdös lett neki, csillogóbb, menőbb helyre vágyott, úgyhogy ment is onnantól kezdve a Metróhoz. (…) Zsuzsa elment tehát a Rákóczi útra, ott játszott a Metróval a belvárosban, ami kétségkívül menőbb volt, mint az akkor prolizenekarrá süllyedt Illéssel koptatni a színpad deszkáját.”
Közel tíz évvel később, már a Fonográf megalapítása után aztán ismét együtt dolgoztak, igaz, ez nem Szörényi Levente saját döntése volt. Erdős Péter, a zeneipar akkori mindenható ura megzsarolta.
„Már a stúdióidőpontot is lefoglaltuk, készült volna a Fonográf első lemeze, amikor hirtelen behívott magához. Nemcsak engem, mind a hatunkat. Közölte velünk azon a jellegzetes, nyújtott hangján: »Én mondom meg a Borsnak, hogy melyik lemezt vesszük le a polcról.« Azaz tegyük csak félre most a Fonográfot. Előbb van még egy kis dolgunk. Készítenünk kell egy Koncz Zsuzsa-lemezt. (…) Jó, hogy nem volt nálam pisztoly. Ha lett volna, egészen biztos, hogy ott helyben kivégzem Erdőst. (…) Csak az István, a király megírása és sikere szabadított fel az addigi folyamatos »Koncz-nyomás« alól.”
Forrás: Blikk
Koncz Zsuzsa kiadványok, érdekességek ITT
Lájk lent, ha kedveled Koncz Zsuzsa előadását.