Milyen beszámoló az egy koncertről, amely annak felsorolásával kezdődik, ami nem hangzott el? Koncz Zsuzsa péntek esti fellépésén nem csendült fel a Rohan az idő, a Színes ceruzák, az Elszállt a nyár, az André je t’aime, a Jelbeszéd, a Gyerekjátékok, az Őszinte bohóc, a Fordul a világ, a Hová tűntek című dal (ahogyan még annyi más sem).
Ezzel csak arra utalnék, mi minden van itt raktáron. Merthogy az előadás három órán át tartott. De hát tényleg rohan az idő: száznyolcvan percbe a pályán töltött ötven évnek vagy a harmincnyolc hazai nagylemeznek (CD-nek) csak a keresztmetszete fér bele.
Koncz hangja ezúttal sem vetette szét a házat, az Óbudai Danubia Zenekar „második félidős” színre lépéséig amolyan kamarahangverseny zajlott, ami elvileg szöges ellentétben áll az Aréna méreteivel. De a konczertekre immár tizedszer zsúfolásig megtelő helyszínre a tízezer néző-hallgató egyike sem úgy érkezett, hogy dübörgés lesz nyolctól tizenegyig. Viszont már az ötödik számnál (Valahol egy lány) szinte szétestek a falak az ovációtól – írja a Népszabadság.
Pedig komor nyitány vezette be a programot, hiszen az est „háziasszonya” a legutóbbi, a múlt évben kiadott, s máris platinalemezzé avanzsált korongjának nem éppen andalító címadó számával indított: „Ez a tündérország / háborúban áll, / magával harcol, / és békét nem talál.” Koncz később sem kegyelmezett: a Század utca 21.-ben elénekelte, hogy „az igazságból az i betű már régen elkopott”, a Szabadságban Heltai Jenővel idézte fel: „Tudd meg, szabad csak az (…), aki üres jelszókat nem visít, / nem áltat, nem ígér, nem hamisít”, és persze előhívta József Attilát a Kertész leszekkel, a „ha már elpusztul a világgal”.
The post Lapszemle – Konczert az Arénában: Komor zene appeared first on A Retro.
