A két órás műsorban számtalan régi nóta csendült fel a „történelmi idők kezdetéről”, megzenésített verseket és sok új dalt is hallható.
Koncz Zsuzsa azon művészek közé tartozik, akin nem fog az idő. Bájos, mosolygós, törékeny alkata nyugalmat, derűt sugárzott.
Dalaiban megjelenő hite, életfelfogása, a világról alkotott képe, a számokból sugárzó szenvedély és erő magával ragadta a közönséget, akik kérés nélkül énekeltek a Kossuth-díjas, Érdemes művésszel.
Az est során Koncz Zsuzsa a Csak szállj című (Bódi László – Gráf Légrádi Balázs) dallal búcsúzott elhunyt zenésztársától, barátjától Cipőtől. De lélekemelő percekben egyébként sem volt hiány: Rohan az idő, Mama kérlek, Ég és föld között, Valahol egy lány, Kertész leszek…
…és a sokadik ráadás: Ha én rózsa volnék …döbbent csend a nézőtéren, az ember azon gondolkodott, merjen-e levegőt venni… néhány másodperc után megtört a csend, és a több száz fős kórus éneke betöltötte a színháztermet.
A koncert végén hosszú percekig, állva tapsolva ünnepelték Koncz Zsuzsát és zenekarát. A doboknál az eMeRTon Díjas (2004) Tiba Sándor ült; basszusgitáron Lengyelfi Miklós, a KFT együttes egyik alapítója (1980); gitáron Maróthy Zoltán énekes, dalszerző, szövegíró; billentyűs hangszereken pedig Závodi Gábor zeneszerző, szövegíró, hangmérnök, zenei producer játszott.
Forrás: cegledinfo.hu
Lájk lent, ha kedveled Koncz Zsuzsa előadását.